Ajkait

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ajkait (névváltozatban: ajkit) különleges borostyán (ásvány) féleség, nem kristályos (amorf) megjelenésű szerves ásványegyüttesek közé tartozó fosszilis ásvány.

Kémiai és fizikai tulajdonságai.[szerkesztés]

  • Képlete:C10H16O.
  • Szimmetriája: alaktalan, szimmetria nélküli.
  • Sűrűsége: 1,05-1,06 g/cm³.
  • Keménysége: 2,5 (a Mohs-féle keménységi skála szerint).
  • Hasadása: nincs.
  • Törése: kagylósan törik, könnyen szétesik, porlad.
  • Színe: világos mézsárga, sárga, sötétsárga. vörösesbarna.
  • Fénye: gyantafényű.
  • Átlátszósága: vékony lemezei áttetszőek, csiszolatban a fényt megtörik.
  • Pora: halványsárga, porítva fehér.
  • Különleges tulajdonsága: alkoholban vagy savakban különböző mértékben oldódik.

Keletkezése[szerkesztés]

Különleges borostyánnak sorolják be. Kéntartalma a szokásos borostyánokénál magasabb. A hazai felső kréta korú kőszéntelepek keletkezése során síklápi erdőségekben tenyésző fenyőfélék gyantájából keletkezett. A sötétebb változat oxidációs folyamat eredményeként keletkezett, amire ezen példányok magasabb oxigéntartalma is utal.

Az ajkait elemi összetétele.[szerkesztés]

Tartalom megnevezése. Világos sárga. Sötét sárga. Vöröses barna.
Szén (C) %   81,59   80,38   79,01
Hidrogén (H) %   10,20   11,00   9,89
Oxigén (O)%   6,34   7,20   9,61
Kén (S) %   1,87   1,42   1,49

Előfordulásai[szerkesztés]

Az ajkai kréta-kori barnakőszén telepes rétegsora összességében 120 méter vastag. A termelésbevont három telepből a középső telep tartalmazza a legnagyobb mennyiségben. Ezt a telepet I. sz. telepnek, Borostyántelepnek régebben Gyantás-telepnek nevezik, de kisebb mértékben a többi széntelepben is megtalálható. A legalsó úgynevezett fekü telepben gyakran rovarmaradvány fosszíliákkal található. Az Ajka melletti Csingervölgyben 1865-ben kezdték el a bányászatot. 1866-ban Hantken Miksa és Szabó József ismertették a "borostyánkő szerű gyanta" ásványt. Az ásványt apró lencsékben, gyakran borsószerű behintésben, ritkábban diónyi darabokban találták meg. Színe a világos mézsárgától a kénsárga árnyalaton át a vörösesbarna színekben is előfordul. A csingervölgyi bányákon kívül (Ármin akna, Kossuth akna, Jókai bánya) az azonos földtani keletkezésű és korú padragi bányákban is megtalálható (Táncsics akna, Hunyadi akna).

Kísérő ásványok[szerkesztés]

A kőszéntelepek jellemző ásványai.

Források[szerkesztés]

  • Koch Sándor: Magyarország ásványai. Akadémiai Kiadó, 1985
  • Papp Gábor: A Kárpát-övezetben felfedezett ásványok, kőzetek és fosszilis gyanták története. Magyar Természettudományi Múzeum. Budapest, 2002