Kunszentmártoni városi zsinagóga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kunszentmártoni városi zsinagóga
A zsinagóga elölről nézve
A zsinagóga elölről nézve
TelepülésKunszentmárton, Deák Ferenc utca 20.
Ország Magyarország
Vallászsidó
Építési adatok
Építés kezdete1911
Építés befejezése1912
Rekonstrukciók évei2000
Építtetőzsidó hitközség
TervezőDobovszky József István
Alapadatok
Torony2
Elhelyezkedése
Kunszentmártoni városi zsinagóga (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye)
Kunszentmártoni városi zsinagóga
Kunszentmártoni városi zsinagóga
Pozíció Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképén
é. sz. 46° 50′ 28″, k. h. 20° 17′ 14″Koordináták: é. sz. 46° 50′ 28″, k. h. 20° 17′ 14″

A kunszentmártoni városi zsinagóga a kunszentmártoni zsidó hitközség temploma volt a Deák Ferenc utcában, mely 1911 és 1912 között épült Dobovszky József István magyar főmérnök tervei alapján. A városi zsidó templom napjainkban a Bartók Béla Terem intézmény épületeként kifejezetten kulturális célokat szolgál. A zsinagóga a magyar szecesszió egyik kiemelkedő alkotása.

Felépítése[szerkesztés]

A kunszentmártoni zsidó közösségről már az 1800-as évektől dokumentáltak, bár állandó lakhatási jogot csak az 1850-es évek elején kaptak. Az ortodox hitközség 1860-ban 89 főből állt Kunszentmártonban. A város központjában állt zsidó imaház 1906-ban leégett, és helyére a kunszentmártoni zsidóság egy zsinagógát kívánt felépíteni. Elfogadták a kötetlenebb alaprajzot és a változatosabb építészeti tömegalakítást, sőt a gazdag ornamentikát is helyénvalónak tartották.

Története[szerkesztés]

1944. június közepén a 2. világháború idején a zsinagógában gettót alakítottak, és itt történt a mintegy 200-250 fős helyi zsidóság deportálása, Kunszentmártonból Kecskemétre, majd Németországba és Auschwitzba kerültek a zsidók. A sok lakó közül csak alig néhányan térhettek vissza, és közel 180 kunszentmártoni vesztette életét a náci koncentrációs táborokban. Az ötvenes években volt még egy időszak, amikor megnőtt a városban a számuk, Budapestről tizennégy családot telepítettek ide. Ez idő tájt a zsinagógában a hitélet megszűnt, az épület üresen állt, mígnem 1965 őszén az izraelita felekezet a Kunszentmárton és Vidéke ÁFÉSZ-el kötött szerződésében értékesítette. A rendszerváltásig magtárként, majd bútorboltként funkcionált, ezalatt állaga jelentősen romlott, ekkor vásárolta meg a község. A város önkormányzata 1990 után megvásárolta a szövetkezettől. Dr. Baross Gábor az ELTE Bartók Béla Énekkara és Egyetemi Koncertzenekarának karnagya meglátta a fantáziát az omladozó épületben, és beleálmodta a már működő koncerttermet. 2000. július 1-jén helybeli polgárok, Izraelből hazalátogatók és magas ranggal rendelkező vendégek részvételével felavatásra került a Bartók Béla Terem, mely azóta számos nagysikerű koncertnek, előadásnak és kiállításnak adott otthont.

Leírása[szerkesztés]

A zsinagóga főhomlokzata magas, oromzatos, köralakú, rozettás ablakkal és előugró bejárattal ellátva. A bejárat felett sgrafittós, kerámiával díszített, melyek Bozsik Kálmán színes kék-sárga kerámiái és a Mátray-féle téglagyár épületdíszei. Nyugati homlokzatán kétoldalt magas, előugró, többszörösen tagolt négyzetes torony található, nyolcszögű fedéssel. Keleti homlokzatán félköríves alaprajzú tórafülkével, tört vonalú oromzatokkal. A templom belső tere hagyományos kialakítású, középen van a Tóra-olvasó emelvény, a keleti oldal közepén a frigyszekrény, a nők a karzaton kaptak helyet. A szecessziós magyaros díszítő elemek, a fény- és árnyékhatás itt nagy szerepet kapott. A zsinagóga falán állt egy tábla a kunszentmártoni áldozatok emlékére. 1964-ben az épület értékesítése során az emléktábla Budapestre, feltehetően a Kozma utcai izraelita temető gondozásába került. 2000. július 1-jén két vörösmárvány kőtömböt lepleztek le az épület előkertjében felállítva.

A jobboldali kőtömbön a helyreállításban résztvevő intézmények és vállalkozások nevei olvashatók.

A baloldali kőtömbön pedig a 98. zsoltár egyik szakasza olvasható magyar és héber nyelven: "Vígan énekelj az Úrnak / Te egész föld, / Harsanjatok fel, / Örvendezzetek és zengedezzetek."

Források[szerkesztés]