Oszinnyiki

	Oszinnyiki (Осинники)
; Oszinnyiki címere	; Oszinnyiki zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Kemerovói terület
Irányítószám	652800
Körzethívószám	38471
	Népesség
Teljes népesség	5900 fő (1931); 25 800 fő (1939); 68 107 fő (1959); 71 000 fő (1962); 69 000 fő (1967); 67 900 fő (1968); 61 970 fő (1970); 60 000 fő (1976); 59 805 fő (1979); 61 000 fő (1982); 63 000 fő (1986); 63 000 fő (1987); 62 687 fő (1989); 63 400 fő (1992); 59 400 fő (1998); 58 200 fő (2000); 57 700 fő (2001); 51 057 fő (2002); 51 100 fő (2003); 49 600 fő (2005); 48 800 fő (2006); 47 400 fő (2008); 46 925 fő (2009); 46 001 fő (2010); 45 799 fő (2011); 44 983 fő (2012); 44 771 fő (2013); 44 229 fő (2014); 43 901 fő (2015); 43 445 fő (2016); 43 008 fő (2017); 42 454 fő (2018); 41 887 fő (2019); 41 673 fő (2020); 40 367 fő (2021);
	Földrajzi adatok
	Elhelyezkedése
	Oszinnyiki Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 53° 37′, k. h. 87° 20′Koordináták: é. sz. 53° 37′, k. h. 87° 20′
	Oszinnyiki Pozíció a Kemerovói terület térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Oszinnyiki témájú médiaállományokat.

Oszinnyiki (oroszul: Осинники) város Oroszország Kemerovói területén, a novokuznyecki agglomeráció része.

Népessége: 46 001 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[5]

Elhelyezkedése[szerkesztés]

A Kemerovói terület déli részén, Kemerovo területi székhelytől délre, a Kondoma (a Tom mellékfolyója) partján, a Kandalep folyócska torkolatánál helyezkedik el. Csupán 25 km-re van Novokuznyecktől, a Kuznyecki-medence nehézipari központjától. Vasútállomás a Novokuznyeck–Tastagol vonalon.

Története[szerkesztés]

A sórok egykori faluja vagy „ulusz”-a (улус Тагдагал) a 19. század eleje óta ismert volt. A 20. század elején idetelepült oroszok nevezték el Oszinovkának. A név az orosz осина ('nyárfa') szóból keletkezett. A falu közelében 1926-ban szénbánya építése kezdődött, mellette bányásztelep, majd abból nagyobb bányaváros alakult ki. Az első nagy bánya (Kapitalnyja) kitermelése 1930-ban kezdődött, ezt az 1990-es években már bezárták. Az 1930-as években a Gulag-hoz tartozó Sziblag rövidítésű táborrendszer egyik részlegét itt alakították ki. A település 1938-ban városi rangot kapott, 1989-ig járási székhely is volt.

A városnak elsősorban a szén- és energiaipara jelentős. Az oszinnyiki szénlelőhely 14 km hosszú, 1,5–2,5 km széles sávban húzódik északkelet-délnyugati irányban. A bányáiban kitermelt kokszosítható kőszenet elsősorban Novokuznyeck kohászati ipara hasznosítja.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Goroda Rossii (orosz nyelven). Moszkva: Izdatyelsztvo Bolsaja Rosszijszkaja Enciklopegyija. ISBN 5 85270 026 6 (1994)
Осинники^{[halott link]} (Энциклопедия «Всемирная история», histrf.ru. Hozzáférés: 2020-11-13)
Историческая справка (orosz nyelven). osinniki.org. (Hozzáférés: 2020. november 13.)

[ad967be84d82cce766bc7eebf6e6037ffa05b1f2-1] ↑ ^a ^b ^c ^d ^e ^f ^g ^h ⁱ ^j ^k ^l ^m Народная энциклопедия «Мой город». Осинники

[e2cdbc2bc1f868d86045cb51d5b84fcaeb51d2cf-2] 'Мытарев А. А. От Абы до Яи: Географический словарь Кемеровской области. — Кемеровское книжное издательство, 1970

[0ea39c37c19eca9bbd92f60c8754b47ca7e9525f-3] Народное хозяйство СССР 1922-1982 (Юбилейный статистический ежегодник)

[f48753938887d3adc51d1ffea1bad0ee9621379f-4] Кемеровская область. Оценка численности постоянного населения на 1 января 2009-2016 годов

[5] A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 2.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]