Pribina
| Pribina | |
.jpg) | |
| Pribina szobra Nyitrán (Bártfay Tibor, 1989) | |
| Nyitra fejedelme, Alsó-Pannonia grófja | |
| Uralkodási ideje | |
| 839 – 861 | |
| Elődje | nincs |
| Utódja | Kocel |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 800 körül Nyitra[1] |
| Elhunyt | 861 |
| Házastársa | Adelaide |
| Gyermekei | Kocel |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Pribina témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pribina (a frank krónikákban Priwina vagy Privina), (800 körül – 861) morva származású gróf, a Nyitrai Fejedelemség első ismert uralkodója (825?-833), majd előbb rang nélkül (840?–847), 847-től 861-ig frank hűbéres grófként (comes) állt a Rába és Dráva közti terület élén.[2] Életének eseményeit legbővebben a Libellus de conversione Bagoariorum et Carantanorum című salzburgi krónika írja le (a 870-es évekből).[3] Pribina fejedelmet a mai Szlovákiában az első szlovák uralkodónak tartják.
Élete[szerkesztés]
Nyitra élén[szerkesztés]
Nyitrai uralkodása alatt valamikor 827 vagy 828 körül, noha pogány volt még, engedélyezte egy keresztény templom építését, amit a salzburgi érsek szentelt fel Szent Emmerám tiszteletére. Így akarta megszerezni a Frank Birodalom támogatását Mojmír, a szomszédos morva fejedelem fenyegetése ellen.[4]
Feleségül vette egy bajor nemes leányát, akitől született majdani utóda, Kocel.
A köztudatban élő elképzelés szerint 833-ban I. Mojmír morva fejedelem elűzte, majd Pribina nyitrai fejedelemségét a Morva Fejedelemséghez csatolva létrehozta a ma Nagymorávia néven emlegetett államot. A rendelkezésünkre álló kevés forrás azonban nem feltétlenül igazolja a fenti álláspontot: elképzelhető, hogy Mojmír volt a Nyitrai Fejedelemség első vezetője, sőt a források Pribina szláv származásáról sem szólnak. A Conversio 10. kaputja mindössze tud a múltjáról: quidam Priwina exulatus a Moimaro duce Maravorum supra Danubium venit at Radbodum.[5]
Száműzetésben[szerkesztés]
833-ban Pribina fiával együtt Ratpod prefektushoz és pannoniai grófhoz menekült, rajta keresztül került kapcsolatba Német Lajossal, aki ekkor a bajor királyi címet viselte. Lajos parancsára keresztelkedett meg Traismauerban. Ratpoddal később szintén konfliktusa támadt, és a Szerémségbe menekül a bolgárokhoz, ahonnan hamarosan a Szlavóniai Fejedelemségbe, Ratimir sziszeki központjába került. Ratimir ekkor a bolgárok hűbérese volt. 838-ban azonban Lajos király parancsára Ratpod hadjáratot indított Ratimir ellen és megdöntötte uralmát.[6]
Alsó-Pannonia élén[szerkesztés]
Pribina Ratimar 838-as behódolását követően hűségesküt tett Német Lajosnak, akik előbb a Zala-vidék rang nélküli hűbéresévé nevezte ki, majd 847-ben Alsó-Pannonia grófjává (comes) emelte.[7] A Zala folyó környékén, a Balaton közelében jött létre központja Mosaburg (Mocsárvár) néven, ami a mai Zalavár helyén állt és a vára a Várszigeten épült. Szűz Mária tiszteletére emelt templomát 850-ben Liutpram salzburgi érsek szentelte fel.[8]
Az frank–avar háború idején a terület avar és szláv lakossága megcsappant. A szlávok, egyes vélemények szerint szlovének ugyan többségbe jutottak, de a provincia lakossága nagyon gyér volt. Pribina vezetése alatt erőteljessé vált a bajor bevándorlás, az ekkori új falvak mind német nevűek voltak. Egyre több templomra volt szükség, köztük Mosaburgban is épült még kettő. Az egyik Keresztelő Szent János, a másik Szent Adrianus tiszteletére. Utóbbit bajor mesterek építették magának Liutpram érseknek a vezetésével. Pribina az egyházhoz apátságot (officium ecclesiasticum) is csatolt, ami a Szent István-kori zalavári Szent Adorján-monostor elődje volt. Nagyon sok új plébánia is létesült, amelyekhez a papokat a salzburgi érsekség biztosította.[9] A plébániák megszaporodása miatt Adalwin salzburgi érsek 859 után a Mosaburgot az érsekség új esperességének (archipresbyterium), központjává tette. Első esperese Richpald lett.[10]
A Conversio szerint grófi tisztsége és Mosaburg Kocelre szállt „apja halála után, akit a morvák megöltek”.[11] Ebből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a frank hűbéresként Rasztiszláv ellen vívott csatában vesztette életét (861), azonban halálának körülményei tisztázatlanok.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Slovenska biografija (szlovén nyelven). Research Centre of the Slovenian Academy of Sciences and Arts. (Hozzáférés: 2022. február 3.)
- ↑ Szőke: A Karoling–kor 51., 55–56. o.
- ↑ Magyarul közliː Nótári Tamás, Aetas, 2003 / 3. sz. Onlineː http://epa.oszk.hu/00800/00861/00015/2000_3-05.html#P1521_435636
- ↑ Váczy 1938 223. o.
- ↑ Szőke: A Karoling–kor 48. o.
- ↑ Váczy 1938 224. o.
- ↑ Szőke: A Karoling–kor 51., 55–56. o.
- ↑ Váczy 1938 224. o.
- ↑ Váczy 1938 226. o.
- ↑ Váczy 1938 227. o.
- ↑ Szőke: A Karoling–kor 77. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Szőke: A Karoling–kor: Szőke Béla Miklós. A Karoling-kor a Kárpát-medencében. Magyar Nemzeti Múzeum (2014)
- ↑ Váczy 1938: Váczy Péter. Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában [archivált változat]. MTA (1938). Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 2. [archiválás ideje: 2014. július 13.]
- Kozár Mária: A magyarországi szlovének néprajzi szótára, Szombathely-Monoster, 1996.
- Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 111–112. o. ISBN 963-9257-14-1
- Száz magyar falu könyvesháza: Zalavár, Száz magyar falu könyvesháza Kht.
