Szilágyi János (régész)
| Szilágyi János | |
 | |
| Született | 1907. október 17.[1] Debrecen |
| Elhunyt | 1988. április 21. (80 évesen)[1] Budapest[2] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | múzeumigazgató (1947–1971, Aquincumi Múzeum) |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Óbudai temető (13/5-I-179) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágyi János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szilágyi János (Debrecen, 1907. október 17. – Budapest, 1988. április 21.) magyar régész, történész, a történelemtudomány (régészet) kandidátusa (1953).
Életpályája[szerkesztés]
Szülei: Szilágyi János és Varga Mártha voltak.[3] Egyetemi tanulmányait a debreceni Tisza István Tudományegyetemen végezte, ahol 1933-ban latin-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet kapott. 1933-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1933–1935 között a debreceni, majd a budapesti tudományegyetemen volt gyakornok és tanársegéd. 1935–1971 között a budapesti Aquincumi Múzeum (Budapesti Történeti Múzeum) munkatársa, 1947–1971 között igazgatója, majd osztályvezetője volt. 1947-ben a budapesti tudományegyetemen római hadtörténelemből magántanári képesítést szerzett. 1949–1953 között szerkesztette az Archaeologiai Értesítőt. 1952-től az Aquincumi Múzeummal egyesített Fővárosi Régészeti és Ásatási Intézetből kialakított BTM Régészeti Osztályának a vezetője, ugyanakkor a BTM főigazgató helyettese volt. 1961-től a BTM főigazgatója volt. 1971-ben nyugdíjba vonult.
Titkára volt a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaságnak, tagja az MTA Régészeti Főbizottságának. Fő kutatási területe Pannonia római kori története és régészete, ezen belül a római hadtörténet, különös tekintettel Pannónia római kori katonatörténetére. A római kori bélyeges téglák kutatásával nemzetközi hírnevet szerzett. Számos ásatást vezetett.
Sírja az Óbudai temetőben található (13/5-I-179).
Művei[szerkesztés]
- A pannoniai bélyeges téglák (Budapest, 1933)
- Aquincum és északkelet Pannonia katonai megszállása (Budapest, 1938)
- Aquincum. (Budapest, 1939)
- Pannoniai római segédcsapattestek bélyeges téglái és táborhelyei (Budapest, 1942)
- Az Aquincumi Múzeum Kutatásai és Gyarapodása (1943)
- A daciai erődrendszer helyőrségei és a katonai téglabélyegek (Budapest, 1946)
- Aquincum (Budapest, 1956; németül is)
- Magyarország tűzoltó vonatkozású emlékei a római korból (Budapest, 1960)
- A tűzrendészet fejlődése az őskortól a modern időkig (Budapest, 1960)
- Honismeret és régészet (Budapest, 1973)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/15071.htm, Szilágyi János, 2017. október 9.
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. július 1.)
- ↑ Születése bejegyezve a debreceni állami születési akv. 2356/1907. folyószám alatt.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- https://epa.oszk.hu/02000/02007/00030/pdf/EPA2007_bp_regisegei_27_1991_003-011.pdf
- Szilágyi János sírja
További információk[szerkesztés]
- Soproni Sándor: Szilágyi János (Archaeologiai Értesítő, 1987-1988. 1. sz.)
- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
- Művészeti lexikon. Felelős szerkesztő: Lajta Edit. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
- Magyar irodalmi lexikon III. (S–Z). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1965.
- Révai új lexikona XVII. (Sz–Toa). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2006. ISBN 963-955-636-X
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8