Torozmel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Torozmel vagy Thorozmely (szlovákul Torozlín), Nyitra vármegyei helység, majd prédium volt a középkorban. Ma Komját része, 1982 óta természetvédelmi terület. Innen eredhetett a fiágon kihalt Thorozmel-család.

Története[szerkesztés]

1113-ban a 2. zobori oklevélben insula Trusmer alakban (?) maradt fenn első említése, mely szerint a Nyitra-mentében feküdt e birtok. 1274-ben Truzmer, 1304-ben Torozmel,[1] 1361-ben Trozmel alakban említik. 1367-ben Turuzmul-i Petheu leányainak, Erzsébetnek (Gyos-i Holich Mihály özvegye) és Katalinnak (Gyurch-i Ablanch felesége) kérésére bevallotta nekik és gyermekeiknek, hogy amikor leányát, Ilonát feleségül adta fogadott fiához, Holich-i Mihályhoz átengedte nekik Turuzmil birtokból az őt megillető részt, melynek visszaszerzésére az említett Mihály 32 nehéz márka (10 pensas) összeget fordított.[2]

1411-ben Thorozmel felébe a nyitrai káptalan az Emőkei családból származó lánytestvéreket iktatnak be.[3] 1416-ban Demetrius de Thorozmel-t,[4] majd 1417-ben ismét őt említik.[5] 1424-ben Emőkei Miklós thorozmeli jobbágyát megverték és egyéb hatalmaskodásokat tettek Forgách Miklós özvegyének familiárisai.[6] 1426-ban Demetrius de Thorozmel-t, mint szolgabírót említik.[7] 1431-ben Rechen-i Dénes fia János, saját és családtagjai nevében 50 forintért elzálogosítja torozmeli egynegyed birtokrészüket puszta malomhellyel a Nyitra folyón Torozmel-i Demeter özvegyének és családtagjainak.[8] 1450-ben Diósy Lőrinc fia János pereskedett Rátonyi Mátyással és Ethey Jánossal, amiért azok az ő torozméli egész birtokrészét elfoglalták.[9] 1465-ben pedig Thorozmel-i Demeter leányát, Suran-i Miklós özvegyét említik.[10] 1479-ben Thorozmel poss. említik,[11] 1480-ban Komyathy possessióban lakos jobbágyaikat a panaszosok Nyitra megyei Thorozmel possessiójára küldték.[12] 1481-ben Anasztázia, Swran-i László özvegye a maga és Ryochen-i János fia András nevében eltiltja Mátyás királyt Thorozmel, Czygel, Eghazasrechen, Naghsaagh possessiokon, Deghfelde prediumon levő birtokrészek, Naghsaagh possessio promontóriumán levő két régi szőlőben levő részek eladományozásától.[13]

1501-ben Rechen-i János fia András anyját és leánytestvérét a Nyitra megyei Rechen, Saagh, Czygeel, Thorozmel possessiókban lévő birtokrészekből kifizette.[14] A középkor végén az esztergomi káptalan számadásaiban is szerepel.[15] 1525-ben Kapolnazewlews-i Mátyás felesége Anna asszony (Thorozmel-i Miklós lányának Zsófiának lánya) örök áron eladta Thorozmely András Thorozmely praediumban lévő prediális részét gímesi Forgách Zsigmondnak, Lászlónak és Sebestyénnek 40 magyar arany forintért.[16] 1526-ban Saag-i István Thorozmel nevű birtokát 16 magyar forintért elzálogosította gymesi Forgách Miklósnak és Zsigmondnak.[17]

Egykor előfordult itt a mocsári teknős.[18]

Thorozmel-család[szerkesztés]

A Thorozmel-család levéltára beolvadt a Réchény családéba, majd végül az a Metternich-Sándor család levéltárába került, mely 1937-ben kerülhetett a Magyar Országos Levéltárba. A fennmaradt középkori iratok többsége a Forgách család levéltárából származik és az ő birtokügyeiket érinti.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ RDSI I, 140 No. 279; Maslíková, Ľ. 2013: Cestná sieť, mýtne stanice a trhové miesta na území Nitrianskej župy v stredoveku. Disszertáció, Bratislava, 75; 1304 átiratban 1367: DLDF 58579
  2. ↑ DLDF 5617.
  3. ↑ DLDF 58852; Mályusz Elemér 1993: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412). Budapest, 275 No. 1012.
  4. ↑ Nagy Imre – Deák Farkas – Nagy Gyula 1879: Hazai oklevéltár 1234-1536. Budapest, 361-363 No. 315.
  5. ↑ Nagy Imre – Deák Farkas – Nagy Gyula 1879: Hazai oklevéltár 1234-1536. Budapest, 370 No. 320.
  6. ↑ DLDF 59003; ZsO XI, 508 No. 1275.
  7. ↑ DLDF 75634; Kammerer Ernő 1895: A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára VIII. Budapest, 304 No. 192.
  8. ↑ DLDF 75641
  9. ↑ DLDF 49198.
  10. ↑ DLDF 95584
  11. ↑ DLDF 59660
  12. ↑ DLDF 59668
  13. ↑ DLDF 75680
  14. ↑ DLDF 75712
  15. ↑ Solymosi 2002
  16. ↑ DLDF 60101
  17. ↑ DLDF 60108
  18. ↑ Juhásová, Miriama 2008: Biotické pomery. In: Komjatice 1256–2006. p. 22–23.

Források[szerkesztés]

  • Kenyhercz Róbert 2013: A szókezdő mássalhangzó-torlódások az ómagyar korban. Debrecen, 179 No. 1452.
  • Cifra, Štefan – Vrabcová, Viera 2008 (zost.): Komjatice 1256 – 2006 - Vedecko-popularizačná monografia obce. Komjatice – Bratislava. Komjatice.
  • Solymosi László 2002: Az esztergomi székeskáptalan jegyzőkönyve. Budapest.
  • Györffy György 1998: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV. Budapest, 478.
  • Kniezsa István 1949/2003: A zobori apátság 1111. és 1113. évi oklevele. In: Helynév- és családnévvizsgálatok. Budapest, 185–254. (Magyar Népnyelv)
  • Ján Stanislav 1944: K južnej a východnej hranici slovenského osídlenia v stredoveku. Bratislava, 36.
  • Dedek Crescens Lajos: Nyitravármegye története. In: Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai - Nyitra vármegye.

További információk[szerkesztés]

  • Rudolf Krajčovič 2005: Živé kroniky slovenských dejín skryté v názvoch obcí a miest. p. 94
  • DLDF 59292
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Torozmel&oldid=26918766”