Vágterbete
| Vágterbete (Trebatice) | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nagyszombati |
| Járás | Pöstyéni |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1113 |
| Polgármester | Juraj Valo |
| Irányítószám | 922 10 |
| Körzethívószám | 033 |
| Forgalmi rendszám | PN |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1340 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 164 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 165 m |
| Terület | 7,67 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 35′ 48″, k. h. 17° 45′ 10″Koordináták: é. sz. 48° 35′ 48″, k. h. 17° 45′ 10″ | |
| Vágterbete weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vágterbete témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Vágterbete (1899-ig Trebete, szlovákul Trebatice) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Pöstyéni járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Pöstyéntől 5 km-re nyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a késő kőkorszakban éltek emberek. A bronzkorban a La Tène-kultúra települése, majd a 2. és 3. században germán település állt itt.
A mai falu első írásos említése a zoborhegyi apátság birtokainak 1113-ban kelt határleírásában történt "Trebeta" néven. 1298-ban "Trebata", 1773-tól "Trebaticze", "Trebete" alakban szerepel a korabeli forrásokban. A hagyomány szerint a Vágon közlekedő tutajosok alapították és nevét az első tutajos családról kapta. Beckó várának uradalmához tartozott, majd a Nyitrai egyházmegyéé volt. Egyházilag egy 1258-as feljegyzés szerint a krakoványi plébániához tartozott. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1753-ban nagy káposzta termesztőként említik őket. 1828-ban 96 házában 679 lakos élt. 1831-ben, 1849-ben, 1855-ben és 1866-ban kolerajárvány sújtotta, melyeknek összesen 63 lakos esett áldozatul. 1851-ben a falu templomot épített, melyet Szent István király tiszteletére szenteltek fel. Plébániát azonban nem alapítottak, a templom Krakovány filiája lett. A 18. század második felében zsidó lakosság is települt a községbe, akik kis számú közösséget alkottak.
Vályi András szerint " TREBETE. Trebatitza. Tót falu Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Krakovánhoz közel, mellynek filiája; földgye, réttye jó, Dudvág vize néha megönti földgyét; piatza Verbón, és Újhelyben."[2]
Fényes Elek szerint " Trebete, tót falu, Nyitra vmegyében, Krakován fil., 691 kath., 9 zsidó lak. F. u. a nyitrai püspök. Ut. p. Galgócz."[3]
Nyitra vármegye monográfiája szerint "Trebete, tót község Sztrázsa mellett, ettől délre, 835 r. kath. lakossal. Postája és távirója Verbó, vasúti állomása Pöstyén. Kath. temploma 1852-ben épült. E község már 1258-ban ismeretes volt. Vincze nyitrai püspök Péter zobori apáthoz intézett egyik levelében már említést tesz róla. Kegyura a nyitrai püspök. A lakosok a községben szegények házát tartanak fenn."[4]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágújhelyi járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 1074 lakosából 1039 szlovák és 25 magyar anyanyelvű volt.
2001-ben 1234 lakosából 1226 szlovák volt.
2011-ben 1260 lakosából 1196 szlovák volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1851-ben épült klasszicista stílusban.
- A Mária-oszlop 1855-ben készült.
- A temetőben áll a Szent István király kápolna, mely 1756-ban épült barokk-klasszicista stílusban.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Nyitra vármegye.