Vojvozs
| Vojvozs (Войвож) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Oroszország |
| Föderációs alany | Komiföld |
| Irányítószám | 169534 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2826 fő (2018. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Elhelyezkedése | |
.svg)
 Vojvozs
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 62° 53′ 31″, k. h. 54° 57′ 48″Koordináták: é. sz. 62° 53′ 31″, k. h. 54° 57′ 48″ | |
Vojvozs
Pozíció Komiföld térképén
| |
Vojvozs (oroszul: Войвож) városi jellegű település Oroszországban, Komiföldön. Önkormányzati szempontból Szosznogorszk önkormányzati járáshoz tartozik.[2]
Lakossága: 3387 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[3]
Fekvése[szerkesztés]
Komiföld keleti felén, Szosznogorszktól délkeletre, az azonos nevű kis folyó felső szakaszának partján fekszik. A folyónév a komi „voj” ('északi') és „vozs” ('mellékfolyó') szavakból származik. A folyó déli párja a Lunvozs, és a két folyó találkozásánál kezdődik a Szojva, az Izsma mellékfolyója.)
A településen át vezet az Uhta–Troicko-Pecsorszk közút, mely a Kotlasz–Vorkuta vasúti fővonal és a Felső-Pecsora völgye között teremt összeköttetést.
Története[szerkesztés]
A mai település mellett 1943-ban földgázlelőhelyet fedeztek fel. 1946-ban gazdaságosan kitermelhető olajlelőhelyet is találtak. Vojvozst a további geológiai kutatás és az Izsma felső folyásán feltárt földgáz- és olajlelőhelyek kiaknázásának központjaként hozták létre.
Az építők egy része a Gulag foglyai közül került ki, de sok szakember is dolgozott az olajkutaknál és a geológiai kutatásban. Kezdetben a munkások és a szakemberek egyaránt sátorban laktak, az építő- és egyéb anyagot, felszerelést Uhtából kellett szállítani. A barakkokat, majd a négyemeletes lakóházakat valósággal az olajmezőre építették.
Az első termelő olajkutat 1947-ben nyitották meg, Vojvozst akkor nyilvánították hivatalosan településsé (pontosabban munkástelepüléssé, rabocsij poszjolok). 1947 őszén üzembe helyezték a Vojvozsból Uhtába vezető 100 km-es földgázvezetéket, és később felépült egy gazolingyár.[4] A település bázisáról kiindulva a szakemberek egy sor további nagy jelentőségű földgáz- és olajlelőhelyet tártak fel, többek között Nyizsnyij Ogyesz és Uszinszk körzetében.
A 21. században[szerkesztés]
A szovjet időszakban Vojvozs viszonylag jómódú településnek számított, mindennapi élete szorosan kötődött az olajbányászathoz. A 20. század végére azonban az olajmezők kimerültek, a kutakat lezárták, és a lakosság jórészt megélhetési lehetőség nélkül maradt.[5] A régen megépített, Vojvozson át vezető Uhta–Troicko-Pecsorszk közutat megépítése óta csak néhol korszerűsítették. A 100 km-es földgázvezeték három járás településeinek gázellátását szolgálja.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ Tyerritorialnoje gyelenyije (orosz nyelven). Szosznogorszk önkormányzati járás. (Hozzáférés: 2015. február 1.)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 5.)
- ↑ Antal Zoltán. Szovjetunió (II. kötet: Gazdaságföldrajz). Budapest: Gondolat Kiadó, 317. o.. ISBN 963-280-304-3 II. kötet (1980)
- ↑ Nyikolaj Kononov: Nyefty usla (orosz nyelven). Forbes.ru, 2008. október 3. [2015. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 1.)
Források[szerkesztés]
- szerk.: A. I. Turkin: Toponyimicseszkij szlovar Komi ASZSZR (orosz nyelven). Sziktivkar: Komi Könyvkiadó (1986)
- Gazoprovod Vojvozs-Uhta (orosz nyelven). Forbes.ru, 2014. május 7. (Hozzáférés: 2014. december 3.)