Olysó
| Olysó (Oľšov) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Kisszebeni |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1309 |
| Polgármester | Pavol Hovančík |
| Irányítószám | 082 76 |
| Körzethívószám | 051 |
| Forgalmi rendszám | SB |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 383 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 38 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 458 m |
| Terület | 10,17 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 10′ 50″, k. h. 20° 52′ 45″Koordináták: é. sz. 49° 10′ 50″, k. h. 20° 52′ 45″ | |
| Olysó weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Olysó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Olysó (szlovákul: Oľšov) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Kisszebeni járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Eperjestől 37 km-re, Kisszebentől 21 km-re északnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu a 13. század második felében keletkezett a tarcai uradalom területén. Első említése 1309-ból való, amikor Rikolf fia Henrik a birtokot a Michal családnak adja el. 1309-ben „Olsowa”, 1329-ben „Vlsua”, 1336-ban „Olschwicha” néven említik az írott források. 1337-ben Rikolf vazallusa, Roh Jakab vásárolja meg. Ezt követően is sűrűn váltják egymást birtokosai, de a lakosság száma egyre csökkent. A 16. században tulajdonosai ruszinokat telepítettek ide. 1600-ban még csak 20, 1787-ben már 30 háza volt 282 lakossal. A Berzeviczy, majd a 18. századtól a Tahy család birtoka.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „OLYSO. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Dezsőfy, és több Urak, lakosai külömbfélék, fekszik Darócznak szomszédságában, mellynek filiája, földgyének fele termékeny, legelője, réttye, erdeje elég van.”[2]
1828-ban 42 házában 327-en laktak. Lakói földművelők, pásztorok, vasmunkások voltak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Olysó, tót falu, Sáros vgyében, Tarcza mellett, s ennek fil., 280 kath., 1 evang., 20 zsidó lak. Ut. p. Eperjes.”[3]
A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Héthársi járásához tartozott.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 160, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.
2001-ben 417 lakosából 411 szlovák volt.
2011-ben 389 lakosából 386 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Új templomát 2001-ben szentelték fel.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
További információk[szerkesztés]
A Kisszebeni járás települései | ||
|---|---|---|
Kisszeben (Sabinov) | ||
Alsószalók (Nižný Slavkov) · Bajorvágás (Bajerovce) · Berzevice (Brezovica) · Bodonlaka (Bodovce) · Csendespatak (Tichý Potok) · Daróc (Šarišské Dravce) · Décső (Ďačov) · Deléte (Daletice) · Fazekasrét (Lúčka) · Felsősom (Drienica) · Gombosszentgyörgy (Hubošovce) · Hámbor (Brezovička) · Héthárs (Lipany) · Hőnig (Hanigovce) · Jakabfölde (Jakubova Voľa) · Jákórésze (Jakovany) · Jernye (Jarovnice) · Kisszebenmajor (Červená Voda) · Krivány (Krivany) · Litinye (Ľutina) · Magas (Vysoká) · Magyarjakabfalva (Jakubovany) · Milpos (Milpoš) · Nyársardó (Ražňany) · Olajpatak (Olejníkov) · Olysó (Oľšov) · Osztrópatak (Ostrovany) · Pécsújfalu (Pečovská Nová Ves) · Polony (Poloma) · Pusztasalgó (Uzovský Šalgov) · Ratvaj · Roskovány (Rožkovany) · Szentmihályfalva (Šarišské Michaľany) · Széprét (Krásna Lúka) · Szinyefő (Renčišov) · Tarca (Torysa) · Tarcadobó (Dubovica) · Tarkő (Kamenica) · Tótselymes (Šarišské Sokolovce) · Úszfalva (Uzovce) · Úszpeklény (Uzovské Pekľany) · Vörösalma (Červenica pri Sabinove) |  | |
