Humváros
| Humváros (Hum Varoš) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Atyina |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33522 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 24 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 157 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 41′ 31″, k. h. 17° 33′ 11″Koordináták: é. sz. 45° 41′ 31″, k. h. 17° 33′ 11″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Humváros (horvátul: Hum Varoš) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Atyinához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől légvonalban 20, közúton 32 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 8, közúton 13 km-re északra, a Papuk-hegység területén, a Csagyavica-patak völgyében és a Szalatnokról Daruvárra menő főút mentén fekszik.
Története[szerkesztés]
Josip Buturac szerint a középkorban a Hum nevű település állt a helyén, melynek 1501-ben említik Imre nevű plébánosát és Pál nevű prebendáriusát „Emericus plebanus de Hum. Paulus prebendarius ibidem.” alakban.[2]
A mai település valószínűleg a török hódoltság idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Humski Varosh” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Humvarosh” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Hum Város” néven Hummal együtt 42 házzal, 18 katolikus és 231 ortodox vallású lakossal szerepel.[4]
A 19. században a Jankovich család a Dél-Dunántúlról magyar anyanyelvű lakossággal telepítette be. 1857-ben 188, 1910-ben 560 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 51%-a magyar, 43%-a szerb, 5%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a partizánok elűzték a magyar lakosságot, helyükre a háború után szerbek és horvátok települtek. 1991-ben a falu lakosságának 67%-a szerb, 28%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború idején a település 1991 októberének elején már szerb ellenőrzés alatt volt. A horvát hadsereg 136. slatinai dandárja az Orkan-91 hadművelet során 1991. december 15-én foglalta vissza. 2011-ben 47 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 188 | 540 | 413 | 491 | 515 | 560 | 512 | 610 | 389 | 391 | 328 | 237 | 114 | 61 | 40 | 47 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt pravoszláv harangtornya az első világháború után épült.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Josip Buturac: Popis srednjovjekovnih župa zagrebačbe županije 1334. i 1501. godine (horvátul)
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 256. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 65. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
További információk[szerkesztés]
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A község rendezési terve (horvátul)
