Ivanbrijeg
| Ivanbrijeg | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Verőce-Drávamente |
| Község | Szalatnok |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 33520 |
| Körzethívószám | (+385) 33 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 29 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 212 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 40′ 08″, k. h. 17° 39′ 49″Koordináták: é. sz. 45° 40′ 08″, k. h. 17° 39′ 49″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ivanbrijeg (németül: Johannesberg) falu Horvátországban Verőce-Drávamente megyében. Közigazgatásilag Szalatnokhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Verőcétől légvonalban 28, közúton 35 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re délnyugatra, Nyugat-Szlavóniában, a Papuk-hegység területén, a Javorica-patak mentén, erdőktől övezve fekszik.
Története[szerkesztés]
A település Lipovac néven a török uralom idején keletkezett Boszniából érkezett pravoszláv vlachok betelepítésével. A pravoszláv lakosság egy része a térség 1684-es török uralom alóli felszabadítása után is itt maradt. Szlavónia településeinek 1698-as összeírásában „Lippovacz” néven szerepel, lakói Ivan Radosovich, Milos és Janko Millesevich voltak.[2] Az első katonai felmérés térképén „Dorf Gornji Lipovacz” néven találjuk. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Lipovacz Gornyi” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Lipovacz (Dolni, Gorni)” néven 62 házzal, 369 ortodox vallású lakossal szerepel.[4] (Dolnji Lipovac település, amely innen délkeletre a hegyekben feküdt időközben megszűnt.)
1824-ben nagyszámú német lakosságot telepítettek be, akik falujukat Johannesbergnek nevezték el. Ettől kezdve a falut horvátul Ivanbrijegnek hívták. Házait az új lakosság városias módon, téglából építette fel. A település első, német nyelvű iskolája 1893-ban nyílt meg. 1857-ben 130, 1910-ben 179 lakosa volt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 90%-a német, 10%-a horvát anyanyelvű volt. Verőce vármegye Szalatnoki járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a hegyekből támadó partizánok a német lakosságot elűzték, helyükre a háború után horvát családok települtek. 1991-ben a falu teljes lakossága horvát volt. 2011-ben a településnek 30 lakosa volt.
Lakossága[szerkesztés]
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 130 | 147 | 159 | 238 | 165 | 179 | 186 | 202 | 319 | 207 | 161 | 109 | 57 | 49 | 52 | 30 |
Nevezetességei[szerkesztés]
A település vonzerejét ma a festői környezet adja. A környező erdők, a gyönyörű táj kedvelt kirándulóhellyé tették. Turisztikai jelentőségét fokozza a határában épített Javorica víztározó és a Javorica rekreációs központ. A központhoz horgászrészleg, fürdőhely, napozóhely, több sportpályával rendelkező sportkomplexum, játszótér, kiépített futópálya, sétautak, vendéglátó egységek, faházak és parkoló tartoznak.
Nepomuki Szent János tiszteletére szentelt harangtornyát még a németek építették. A torony aljában fából készített oltár áll.
Oktatás[szerkesztés]
A falu első iskolája 1893-ban nyílt meg, az oktatás nyelve német volt. 1903-ban felépítették az iskola új épületét és a tanítói lakást. Mára az iskola a tanulók kis száma miatt megszűnt.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. - Szlavónia 1698-as összeírása 83. oldal.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum... 382. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum 66. o. Buda, 1829.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- A község hivatalos honlapja (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 9789537442071(horvátul)
- Slatinski informativni vodić Slatina, 2006. (horvátul)
További információk[szerkesztés]
